Sünöcske. Elég bárgyú egy becenév, de szereti. Még általános iskolában aggatták rá, mivel erős szálú, rövid haja volt. Ma már senki meg nem mondaná, megnövesztette a haját hosszúra, és mindig lófarokban hordja, ezzel is leplezendő kopaszodó homlokát. Sünöcskének mindene megvolt. A mai viszonyokhoz képest jól fizető állása, szép felesége, kutya, macska, egy régi parasztház az állomás mellett. Az Asszony munkája miatt vették, természetesen hitelből, még mielőtt összeházasodtak volna (hülye nyelv ez a magyar, háza van de mégsem házas?), hogy egyszerűbb legyen a munkábajárás neki. Sünöcske ugyan a Nagyfaluban dolgozott, ott is nőtt fel, de nem bánta. Így is, úgy is egy órába telt bemenni az irodába, ráadásul a vonat is ingyen volt nekik (mindketten a vasútnál dolgoztak).

Teltek-múltak az évek, Sünöcske nyeregben érezte magát, élvezte az életét, az Asszony teret hagyott neki, ő meg az asszonynak, mindketten hűségesek voltak a másikhoz, tudták, nem lesz ebből baj. Mégis lett, még ha nem is úgy, ahogyan azt az ember egy ilyen szappanoperába illő bevezető alapján várná…

Sünöcske egy rendkívül higgadt ember hírében állt, nem nagyon lehetett kihozni a sodrából. No, meg egy kicsit mulya is volt, hagyta, hogy a dolgok csak úgy történjenek körülötte. Hát odahaza is “csak úgy” történtek körülötte a dolgok, mindig volt tiszta ruhája, ágyneműje, meleg kaja, sör a hűtőben. Az Asszony azonban nem volt boldog mellette. Mert mindenben neki kellett döntenie, Sünöcske ráhagyta. Meg a mosogatást is. Meg úgy nagyjából mindent. Hozzászokott, hogy neki nem kell beleszólnia a dolgokba, megtörténnek maguktól. Pedig szólt az asszony, Sünöcske, bazmeg, nem lesz ez így jó, változz meg! Sünöcske megígérte, hogy megteszi érte. Persze, egy harminc éves embernél ez a változás nem megy olyan könnyen, talán beletelik még vagy harminc évbe. Sünöcske emiatt komoly eredményként értékelte magában már azt is, hogy a porszívózásért (ez volt a kedvenc házimunkája – kis energia befektetésével látványos – és hangos! – eredményt lehetett elérni) elég volt hat-nyolc napig könyörögni…

Asszony besokallt. Itt a vége, nincs tovább. A sztoriból eddig kimaradt, de fontos adalék, hogy néhány éve már egy munkahelyen dolgoznak, ráadásul szomszédos irodában. Sünöcske úgy érezte, mintha lefejezték volna. Napokig nem tért magához a döbbenettől és a keserűségtől, közben próbálta menteni a menthetőt, de csak még rosszabbra fordultak a dolgok. Szépen lassan el kellett fogadnia, hogy elbaszta az életét. Meg az asszonyét is. Válóper! Még csak ez hiányzott! A ház is közös! El kell hát adni, az árából meg kifizetni a hitelt. Ha szerencséjük van, elég lesz rá.

Nem haragból válnak. Még beszélgetnek is egymással, de már külön élnek. Sokáig a munkahelyen se tudta senki, hogy mi a helyzet. Intelligensebbek annál, minthogy nyilvánosan megalázzák egymást, mondjuk erre okot sem igazán adtak a másiknak. Persze megbeszélték ezt már egymás közt, hogy attól, mert elválnak, még nem fogja zavarni őket a másik jelenléte a munkahelyen. Ezek voltak a tervek…

Nem a lófaszt! Sünöcske sajnos rájött, hogy őt igenis zavarja, de legalábbis feszélyezi a kialakult helyzet. Ráadásul a munkája sem nyújtotta már azt az örömöt, amiért ő a vasúthoz ment dolgozni. Pedig de szerette azt valaha! Tudatosan készült a pályára, minden áron vasutas akart lenni. Más nem is érdekelte, amióta kétéves korában anyu és apu kivitte őt a közeli vasútállomásra. Ott és akkor magával ragadta az a különös világ, amit laikus ember lát ugyan, de megérteni sosem fogja. A rengeteg ember és munkakör, a gépek, eszközök és berendezések, mind egy cél érdekében, hogy menjenek a vonatok. Sünöcskét beszippantotta magával a vasút világa, szinte eggyé vált vele. Már gyerekként kívülről fújta a mozdonyok típusait, műszaki jellemzőit, hangról felismerte őket akár több kilométer távolságból is! Egyértelmű volt mindenki számára, hogy milyen pályát fog választani.

Sünöcske elég jó bizonyítvánnyal zárta tanulmányait, majd jelentkezett a vasút világához felvételre, de csak egy otromba nagy pofont kapott, nem kellett nekik. Szerencsére nem adta fel, próbálkozott máshol, másik cégnél, aminek azért nagyon sok köze volt a vasúthoz, de mégsem “a” vasút volt. Persze, az évek múltán megtanult ezzel együtt élni, sőt, időközben egyre inkább elkezdte az anyacég visszakebelezni magába a munkahelyét. Ez akár jól is elsülhetett volna, de persze ahogy ez történni szokott, porszem került a gépezetbe. Az előírások, szabályok közül sikerült a leghülyébbeket átvenni. Közben a cégnél a közhangulat is elkezdett romlani, egyre gyorsuló ütemben. Egészen annyira, hogy Sünöcske már azon gondolkodott, talán mégsem innen akar nyugdíjba menni… Aztán még ez a válás is. Úgy érezte, a légvár, amit maga köré épített, elkezdett leereszteni. Most még ki is hasították! Ült az ágyán mint egy darab szar, és haszontalan Youtube videókkal próbálta jobb kedvre deríteni magát…

És akkor jött st22lacika. Már korábban is látta az ajánlott videók között a nevét, de nem foglalkozott vele különösebben, kamionos, nagy kaland, cigány munka… még az arca sem tetszett neki. Most azonban valamiért mégis úgy döntött, hogy megnézi az egyik részt. Pont egy lelkizősebb témát sikerült kifognia, aminek a végén pozitív kicsengéssel zárult a történet. Nem is rossz. Nézzünk meg még egyet! Lacika arról beszél, hogy honnan indult. Milyen mélyre süllyedt. Majd megrázta magát és felállt. Légy bátor, rázd meg magad! Állj fel te is!

Az ajánlott videók között egyszer csak felbukkant Szili furgonnal. Éppen Spanyolországban járt a videójában, és csodálatos felvételeket készített. Nosza, nézzük meg Szili többi videóját is! De jó, még “oktató” videók is vannak! Beszél nehézségekről, hasznos dolgokról. Beszél a lehetőségekről, a furgonozás szép oldaláról. Hm – gondolta magában Sünöcske -, ehhez még csak C-s jogsi sem kell, vezetni meg úgyis szeretek. Kistehert, kisbuszt is vezetett már Sünöcske, sőt, a cégnél szinte csak azt. Az Astra szinte főnöki autó, azt nem lehet csak úgy elvinni… Nem is szerette. Elboldogult ő a Movanóval is, tekintélyt parancsoló járgány azért az is… 🙂

“Légy bátor, rázd meg magad! Állj fel te is!” – jutottak eszébe Lacika szavai. És ekkor Sünöcske megrázkódott…

Folytatása következik, melyben megtudjuk, hogy Sünöcske hogyan tette le az új várának alapkövét. Vasút helyett közút? Miért is ne!

Avatar
Avatar

Latest posts by sunocske (see all)

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..